Nogáll Jánosra emlékeztek a premontrei öregdiákok

Posted on 2019-05-17 00:00:00

Megjelent a Bihari Napló 2019. május 17. számában Ciucur Losonczi Antonius írásaként. Az eredeti itt olvasható.

Az érdeklődőket Vonház Antal, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének titkára üdvözölte, köszönetet mondva Konrád Katalin igazgatónőnek, amiért a rendelkezésükre bocsátotta a tanintézet dísztermét.

   Ezután színvonalasan, ügyesen összeállított és előadott, az alkalomhoz illő, Jót cselekedve, mindig csak építve… című emlékműsorral szolgáltak a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum VIII–X-es diákjai: Unghi Szabolcs, Gyarmati Noémi, Pál Anasztázia, Ónodi Krisztina, Vidican Edina, Szabó Kincső, Szabó Boróka, Szeghalmi Gabriella és Rejtő Dóra. A fiatalokat Zalder Éva magyartanárnő és Benedek Ramóna hitoktató készítették fel, Ábrányi Emil-, Reményik Sándor- és Bárd Oszkár-költemények hangzottak el, a püspök életútjának ismertetése mellett. A továbbiakban Pásztai Ottó egyesületi elnök arra hívta fel a figyelmet: dr. Nogáll János bölcseleti és teológiai doktor, püspök, nagyprépost, kanonok, író (1820. június 24. – 1899. július 19.) Győrben született, horvát családból. Hatan voltak testvérek, valamennyien felsőfokú iskolát végeztek, és ketten lettek közülük papok. Amikor Nogáll János világra jött, a család jómódú volt, de egy dunai áradás elvitte az apa minden vagyonát, illetve a Rába-parton álló emeletes házát elmosta a víz. Középiskoláit a gondos szülők és kiváló tanárok vezetése mellett a győri bencés gimnáziumban végezte. Tanulmányai befejeztével 18 éves korában a papi pályát választotta. A nagyszombati egyetemen filozófiát végzett, majd teológiát tanult. A budapesti Központi Papneveldébe került, ahol a későbbi váradi püspök, Szaniszló Ferencz volt a rektora. Áldozópappá 1843. július 15-én szentelték a győri karmeliták templomában. Már fiatal korától kitűnt, hogy írói hajlama és tehetsége van, ezért hamar nevet szerzett magának a magyar és vallásos irodalomban.

    Anekdoták

Mons. Fodor József vikárius néhány anekdotát, kedves történetet osztott meg a jelenlevőkkel Nogáll Jánossal kapcsolatban. Hangsúlyozta: az a tény, hogy gyermek- és ifjúkorában rengeteget nélkülözött, egész életét meghatározta abban az értelemben, hogy amikor már anyagi szempontból megtehette, mindig segítette a rászorultakat. Felidézte, hogy valamikor 1990 tavaszán Grazból jött egy levél Tempfli József püspöknek, hogy hamarosan tartanak egy nagy ünnepséget, mivel százéves az ottani Jézus Szíve-templom, melynek az építéséhez nagy mértékben járult hozzá a nagyprépost. Az 1890-es díszemlékkönyvben ezért a Nogáll János aláírása is ott van, illetve a neve amiatt is köthető ezen osztrák városhoz, mert onnan hívott vincés nővéreket az intézetébe.

Nogáll János azonban nem csupán jeles egyházi személyiség volt, hanem írói tevékenysége is elismerést érdemel. Egyik könyvében a Boldogságos Szűzanyáról elmélkedett, és miközben forrásanyagokat keresett, figyelemre méltó, ahogyan katolikus főpapként a református Arany Jánostól kért engedélyt arra, hogy a verseiből idézhessen. A költő válaszában megtisztelő nevezte az óhajt, sőt, kijelentette: ezentúl nem is szükséges kérnie, mert szívesen, boldogan hozzájárul ehhez.

Jellemző a püspökre, hogy amikor megfestette Szent László képét a szalacsi templom számára, a munkát túlárazta. „Én a művészekkel sohasem alkuszom, legfeljebb kerekítek az összegen, de nem lefele, hanem felfele” – közölte a festőművésszel. A várad-újvárosi templomban pedig társkezdeményezője volt annak, hogy májusi ájtatosságokat tartsanak. A szíve mindig a szegények felé húzott, ezért is alapította az egykori Szent Vince-intézetet, melynek azóta változásokon átesett épületében napjainkban a Szent László Teológiai Líceum működik.