Eltelt egy hét a II. félévből

Posted on 2021-02-13 08:06:35

     Az elemi osztályokban a II. félévben szemtől szemben kezdődött el a munka, a diákok nagy örömére. Szerencsére kevesebb mint tíz tanuló kényszerül arra, hogy továbbra is online térben kapcsolódjon az osztályhoz, a tanító nénihez. Természetesen nem pont olyan, mint a járvány előtt, mert a maszkokat használni kell, még tornaórán is, jobban kell figyelni a tisztaságra, kézfertőtlenítésre. Sok mindent nem is szabad még csinálni, csoportokban játszani, ami során túl közel kerülnek egymáshoz. De a farsang egy kicsit feledtette a sok szabályozást: lehetőséget adott arra, hogy a maszkokat álarcra cseréljék, teret adva a sok jó ötletnek, kreatív jelmezeknek. A tanítók legalább annyira színesek voltak, mint a gyerekek, volt aki karácsonyi kaktusznak, szerelőnek, indiánnak, rókának, tyúkanyónak, cicának, cowboynak, mexikóinak öltözött. Egyes jelmezek annyira jól sikerültek, hogy például a szerelőt az egyik kisdiák arra kérte: szerelje egy kicsit lejjebb a táblát, mert még nem éri el olyan jól.

      Egy másik nagyon kedves élménnyel is gazdagodtunk mi pedagógusok, akik a reggeli szentmisén jelen voltunk. A szabályozások miatt az osztályok nem használhatják a kápolnát, ezért közösen, az osztálytermekben hallgatják, nézik végig a szentmisét. Történt ugyanis, hogy a közvetítés végén Böcskei László püspök úr arra kérte a diákokat, énekeljük együtt "Ahol szeretet és jóság, ahol szeretet: ott van Istenünk!" Mivel a közvetítés pár másodperces lemaradással történik, a kápolnában már véget ért az ének, de a folyosóról beszűrődött a gyerekek vidám, életerős hangja, boldogsággal, reménnyel töltve el mindegyikünk szívét!
      Egyszóval levonhatjuk a következtetést, nagyon kellett már a kisdiákoknak a közös tanulás az iskolában. Reméljük, tudunk majd annyira vigyázni egymásra, hogy ez minél tovább így is maradjon.

     A nagyobbaknál már nem ennyire egyértelmű a helyzet, a három hónapos online oktatás rányomta bélyegét a diákokra is, az otthoni kényelem nem hasonlítható össze az osztályokkal, pedig sok változás történt azóta, hogy a termek itt maradtak üresen, kihasználatlanul. Jó dolgok is és rosszak is. Tíz teremben szereltünk fel szülői segítséggel beszerzett okostáblát, melyek majd a szemtől szembeni oktatást hivatottak kiszolgálni, de alkalmasak arra is, hogy segítsék az otthon marad diákok online kapcsolódását az órákhoz. Költségcsökkentés miatt, a fűtést ki kellett kapcsolni ami nem tett túl jót a termeknek, több helyen a frissen felújított padló púposodni kezdett. De szerencsére az iskolakezdéssel ennek is vége lett.
     A tanárok szempontjából a legnehezebb a sárga forgatókönyvnek megfelelően tanítani, amikor szemtől szemben és online módon is kell órát tartani. Nehéz kivitelezni, szaladni az otthon és az iskola között, az oktatási segédleteket tenni venni, feltölteni, leírni, ez itt maradt, ez nem ezen a gépen van, ehhez is idő kell még mindenki kialakítja a neki megfelelő módszert. Csak mire megszokunk egy ritmust, már jön a következő, ami biztosan valamiben különbözik az előzőtől. Az igazi szervezés pedig akkor lép életbe, ha a pedagógusnak iskolába járó és onlineos gyermeke is van. Sajnos ezt a valamiféle biztonságot adó megszokást veszítjük el, mert hiába az ilyen-olyan helyzetekre kidolgozott terv, a puding próbája mindig az evés!

De az élet megy tovább, tervezünk, szervezünk, hogy a lehető legjobb legyen mindenkinek, és a gyerekek is a lehető legtöbb tudást elsajátítsák, mert ott cseng a fülünkben "Ahol szeretet és jóság, ahol szeretet: ott van Istenünk!"