Szalagavató 2011

Feltöltve: 2011-02-25
Utolsó módosítás: 2011-03-07

Szalagavató a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumban

\"Mit értenek a legtöbben azon, hogy fiatal?
Valami ártatlant, gyámoltalant, tehetetlent.
Pedig a fiatalság nem ilyen!
A fiatalság nyers, erõs, hatalmas? igen?
és kegyetlen!
És még valami? a fiatalság sebezhetõ.\"(Agatha Christie)

Zsúfolásig megtelt a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum díszterme péntek délután, február 25-én a Matematika ?Informatika, illetve a Humán- Teológia szakosztályok Szalagavató ünnepsége alkalmából.
Az iskola igazgatója, Zalder Éva Mária és Ft. Szabó Ervin spirituális közösen köszöntötték a népes, szülõkbõl, oktatókból, meghívott vendégekbõl, barátokból és hozzátartozókból álló közönséget és arról szóltak, mit is jelent magyar és egyetemes kultúránkban a nagykorúsítási ünnepség: mérföldkövet az emberi életben és hûséget az iskolához. ?Reméljük, ez az iskola, amelyik a templom árnyékában nõtt fel, s szüleitek gondos szeretete felkészített mindannyitokat arra, hogy okos, felelõs döntéseket hozzatok? hangzottak a bátorító szavak. Majd pedig elhangzott, hogy az iskola, amely idén új épületbe költözött, évszázados hagyományokra és az istenhit szilárd alapjaira épült. Bár a jelenlegi tanintézet fiatal, szinte egykorú maturandusaival, gyökerei, amelyek életbe tartották több százéves hagyományokhoz nyúlnak vissza, s ezek a tapasztalatok minden bizonnyal felelõs, igaz emberekké formálják majd az itt tanuló ifjúságot.
A hallgatók következtek, akik õszinte örömmel, bár nem kevés izgalommal, de annál nagyobb szeretettel köszöntöttek mindenkit, aki ezen az emlékezetes napon eljött velük ünnepelni. A hagyományos és pompásan ünnepélyes bécsi valcer után vidám színpadi jelenetek következtek.
Az egyik frappáns és merész osztályparódia, a másik pedig Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek? címû klasszikus mûvének megzenésített változata volt. Mindkét produkció lényegre tapintóan mutatta be az iskolai élet nem hivatalos, illetve a felnõtté válás tipikus állomásait. A zenés-táncos betétek részben szórakoztató jelleggel bírtak, másrészt pedig oldottabbá tették a mûsor hangulatát. A közönség önfeledten szórakozott, és tapssal jutalmazta a tehetséges elõadókat.
A könnyed hangulatot lírai hangulatú, ám mély gondolatokat ébresztõ irodalmi mûsor követte, melybõl kiderült, hogy gyermek- és kamaszkorunkban mindannyian hittünk a mesevilágban, és elhittük, mi magunk is képesek lennénk csodákat mûvelni. Majd pedig felvetõdtek a kérdések: Mit vársz a jövõtõl? Van-e hited és reménységed? A választ Szabó Lõrinc és Kosztolányi Dezsõ versei és prózai írásainak segítségével adták meg a hallgatók, majd pedig megköszönték szüleiknek, hogy felnevelték õket, s velük együtt mindazoknak, akik segítették õket: nagyszülõknek, osztályfõnöknõnknek, tanítóknak és tanároknak, lelki vezetõknek és nevelõknek.
A színvonalas mûsort Zsigó Tamás és Boros Beatrice osztályfõnökök szívhez szóló beszéde követte. "Az élet egyikünk számára sem könnyû, de hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, s hogy azt a Valamit, bármi áron is, el kell érnünk." Jelentette ki a XII. A osztály osztályfõnöke, azt a meggyõzõdését hangoztatva, hogy mindvégig hitt és továbbra is hisz diákjai rejtett, illetve nyilvánvaló tehetségének sikerében. A XII. B osztály is megható, kedves hangú útravalót kapott mielõtt a hagyományos kitûzõk és égszínkék szalagok a diákok és tanárok, valamint meghívottak ünnepi viseletére felkerültek.
Az ünnepséget az elmúlt négy esztendõ emlékezetes és hétköznapi eseményeibõl összeállított vetítés tette színesebbé, majd pedig mindenkit büszke szülõk és barátok ajándékvirágai és gazdag szeretetvendégség várt.