Posted on 2020-05-30 00:00:00
Egy kis szünet
| Az emberiséget évszázadok óta jellemző tulajdonságok egyike a hatalomvágy. Az ember természetétől fogva uralkodni akar, kézben szeretné tartani az eseményeket, hogy minden az ő akarata szerint történjen. Ha szükség van rá, folyókat terel el, fákat vág ki, állatokat fog el, könyörtelenül büntet, tör, zúz, rombol. Mégis, mikor valami nem a terv szerint történik, pánikba esik és csak magát sajnálja. Nem tesz egyebet, csak panaszkodik. Viszont bármi is legyen, nem képes magába nézni, mert ez azt jelentené, hogy elismeri, hiába minden próbálkozása, az igazi irányítás nem az ő kezében van. |
| A karantén és a vírus mindenki életére kihat. Tökéletes példája annak, milyen is, mikor az emberiség elveszti a kontrollt az események felett. Pánikvásárlások, álhírek, lezárt határok, bezárt emberek, büntetések és tilalmak idejét éljük. A szabadságunk részleges elvesztése valóságos panaszáradatot indított el bennünk, aminek se vége se hossza már hónapok óta. „Nem mehetek ki a házból”, „nem találkozhatok a barátaimmal”, „így nem lehet élni”, „ez borzasztó” − hangzanak el megannyiszor ezek és az ezekhez hasonló mondatok nap mint nap. Viszont mi értelme mindennek, hiszen semmivel sem jutunk előrébb, ha elégedetlenkedünk és felemlegetjük mindazt, amit most nem kaphatunk meg, de elnézünk afelett, amit előttünk hever. Hibázunk, mikor nem értékeljük a dolgokat a maguk idejében, hanem az emberekre annyira jellemző módon uralni akarjuk azt is, ami nem irányítható, ami nem a miénk. De mi lenne, ha egyetlenegyszer nem arra vágynánk, amink nincs meg. Ha nem azt hiányolnánk, amit elvesztettünk, ha nem sajnáltatnánk magunkat. Mi lenne, ha egyetlenegyszer nem mi akarnánk saját alakunkra formálni a világot, hanem alkalmazkodnánk. Hiszen hálásnak kellene lennünk mindenért, ami még ilyen emberpróbáló időkben is megadatott nekünk. És a legnagyobb szükségben, legalább most, a kegyelemre bíznánk magunkat. |
| Az újság ezen számában főként azokra a dolgokra koncentráltunk, amelyekért hálásak lehetünk. A zenére, mert minden otthon hallgatott szám koncertté válhat, ha azt akarjuk. A filmekre, mert minden film igazi moziélmény lesz, ha úgy kezeljük. Az otthonra, mert minden otthon töltött perc hasznos és érdekes, csak észre kell vennünk. És persze az iskolára, amely bár a lakásunkba költözött, és ennek mégsem örülünk kifejezetten, de rengeteg újszerű, mókás, vicces vagy konfúz helyzetet generál. Gondoljunk bele, mi mindent tehettünk meg most, amire máskor nem lett volna lehetőségünk. Időt kaptunk arra, hogy onlájn kitaláljuk, megbeszéljük és megírjuk a digitális SzóSz-éket. Időt kaptunk arra, hogy egy rohanó világban lelassuljunk és pihenjünk, elmerüljünk egy érdekes könyvben, felidézzük a szép emlékeket, együtt ünnepeljünk a családdal, és végre magunkkal és a környezetünkkel is törődjünk egy kicsit. Hogy tartsunk egy kis szünetet. |
Szeghalmi Gabriella, 10. A
A tartalomból
Zárt rendszerben ................................................. 3
Miért vagyok hálás a karanténnak? .................. 4
Eltelik püthagorász nélkül is .............................. 5
A DT jelenti: kilencedikes csapatépítő ................................ 6
Felemés versenyszezon, teljes eredményekkel .................................... 7-9
Bokor András szakmai díj a Szósz-ék-nek ....................................................... 10
Mielőtt végleg elmegyek: búcsúznak a nyolcadikosok és a tizenkettedikesek ...... 11-18
Lelkiség: egy szokatlan nagyhét ....................................................................... 18
Életem mindennapi csodái ................................................................... 19
Karizma: egyéniséged titkai ........................................... 20
Kreatív sarok ................................................ 21-22
Artă și literatură .......................................... 23-24
Könyv és film ............................................... 24-27
Iskolapélda: interjú Pék Sándor atyával ....................... 28-29
Karanténról minden elképzelhető szempontból ............ 30-36
Tollászkodó: karanténversek ........................................... 37-38
Zene ............. 39-41