Szerenád

Posted on 2018-05-26 13:10:12

Mélyen tisztelt tanáraink!

  Eljött ez a pillanat is, amikor szerenádoznunk kell. El sem tudjuk mondani, mennyire sajnáljuk, hogy nem tudtunk menni mindenkihez egyenként, de reméljük, hogy így jobban tetszett, mert nem lett senkinek problémája a csendháborítás miatt, mivel mi nem igazán vagyunk csendesek.
  Sajnáljuk, hogy négy év után elválnak útjaink, mert nagyon sok közös felejthetetlen emlékünk, élményünk volt és van.
  Azok a felejthetetlen román órák (pont, pont, pont), amikor megszámlálhatatlan ketteseket kaptunk, és ezáltal köszönjük a tanárainknak azt a sok feláldozott órát, amelyet mi kellemes románozással tölthettünk. Sperămcăşiprofesoaraaînţelestotşivamulţumimpentrutotajutorulşipentrucele mai multe 2uri primite.
  A magyar órák, melyeken megtanulhattuk, hogy az „alszik a város” miért metonímia, mivel ez párhuzamos osztályunkkal.
 A felejthetetlen történelem órák, amiken a legjobb aranyköpéseink hangoztak el, mint például az, hogy 1914-ben a világvége kezdődött.. Azt viszont tudatnunk kell, hogy az aranyköpések 70%-a a tanár úrtól származnak.
  A földrajzórák, melyek annyira pihentetőek voltak. Nagyon sokat tudtunk relaxálni.
  A vallásórák, amiken kicsit mindig közelebb kerültünk a jó Istenhez, és mindig hűek maradtunk hozzá.
  Az angolórák, amelyeken számunkra mindig idegen nyelven folyt a beszélgetés, még akkor is, ha magyarul zajlott.
  A zene és a filozófia órák, amik mindig úgy kezdődtek, hogy: „di…”, amire nem mindig érkezett azonnal válasz.
  A rajzórák, vagyis, jobban fogalmazva a fél rajzórák, ahol a legszínesebb volt a hangulat.
  A matek órák, melyek nem voltak mindig kiszámíthatóak.
  A TIC órák, amiken megtanultuk kezelni a számítógépet, és mindig sikeresen eljutottunk az internetig.
  A torna órákról mondhatjuk azt a legőszintébben, hogy a legjobb hangulatban teltek, főleg, mikor nem román órán ültünk.
  A tudományórák, amelyeken mi tudtuk a leginkább biológiailag vörössé varázsolni a tanárnő arcát.
  Végül, de nem utolsó sorban a legdrágább, a legfelejthetetlenebb óráink, a mi különleges, szuper osztályfőnöknőnkkel, Superwomannel. A német órák a legjobb hangulatban teltek, főleg, amikor Szilveszter felelt. Az oszi órák pedig leginkább hivatalos dolgok miatt voltak megtartva, azon a kevés alkalmon kívül pedig német órák folytak.
  De őszinte szívvel mondhatjuk azt, hogy köszönjük! Köszönünk mindent: azt, hogy mindig kiállt mellettünk, a legnehezebb pillanatokban is, és, hogy olyan volt nekünk, mint a második anyukánk.
  Köszönjük szépen tanárainknak ezt az elmúlt négy évet, hogy nem csak tanítottak, hanem neveltek is bennünket, és, hogy nem adták fel, bármit is csináltunk!
Ígérjük, hogy többet nem fogunk puskázni, aludni, beszélgetni, telefonozni órákon. Nem fogjuk idegesíteni önöket tovább, nem fogunk pizzát rendelni töri órán, nem beszélünk magyarul a román órákon, és nem fogunk több személyes kérdést feltenni a tanárnőknek sem!
  Nem jövünk vissza szeptemberben – jobb esetben – és nem mesélünk egymásnak nyári élményeket.
  Búcsúzásképp, még egyszer, de nem utolsó sorban köszönjük! És hálásak vagyunk azért, hogy az elmúlt közel 1000 napot együtt tölthettük, néha sírva, néha kacagva, néha bosszankodva, de együtt, és ez a legfontosabb. Együtt.
Most pedig, hogy még inkább megmaradjon emlékünk, egy-egy oklevéllel, kitüntetéssel szeretnénk megajándékozni önöket!

Még több kép a szerenádról itt.