Posted on 2021-12-17 17:30:00
Ezt tanította a szombati székelyhídi Gyermek Jézusról nevezett gyermekotthonba tett látogatásunk. A magukat „mosolygó angyaloknak” nevező személyek támogatásából, adományokat juttattunk el a gyermekekhez a Nagyvárad Olaszi Plébánia, Szent Rita Nőszövetség, BARÁT(ok)-IFI, illetve a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum képviselőivel.
Lehetőségünk volt bekukkantani a múltba, meglátni a helyi kastély kopott falai mögött rejlő történelmet, körbejárni a birtokot, ahol régen nemes emberek százai jártak, s ahol most tiszta lelkű gyermekek labdáznak. Párhuzamot vontunk az épület első tulajdonosa, és mostani lakói között. Nagylelkű emberek éltek ott, akik, a helyiek elmondása szerint igyekeztek gyakran segíteni a rászoruló családokon, embereken. Az egyszer ott felcsendülő kacajból most sírás lett, mosolyból könnyek, gyermekekből árvák, és az anya képe Andi néniben öltött testet. Az a pár perc amit a gyerekekkel töltöttünk, megmutatta: mit ér az, ha jelen vagyunk. Milyen amikor nem ruhára, egy új telefonra vagy egy még nem olvasott könyvre vágyik az ember, hanem szeretetre, odafigyelésre. Jelen lenni nem azt jelentette, hogy elmentünk, odaadtuk a csomagot, hanem hogy hallgattunk. Meg kellett értsük, hogy ők nem ékes szavakra várnak, nem vágynak kacsalábon forgó palotára...csupán arra hogy olyan szemekbe nézhessenek, amelyek látják őket...olyan fülekre, melyek meghallják amit mesélnek, ajkakra melyek nem csak beszélnek, hanem szólnak hozzájuk. Jó volt ott lenni. Látni az örömöt a szemükben, mikor az ismeretlen autó begurult a feljáróra. Érezni a közvetlenséget az ölelésükben, melyet egy vadidegennek is ugyanolyan ártatlan szeretettel adtak, mint már régen nem látott anyukájuknak.
Megilletődötten csuktuk be az ajtót magunk mögött. Rájöttünk, hogy amit eddig fontosnak gondoltunk, igazából nem is annyira lényeges. Mostmár tudjuk milyen tiszta, gyermeki szeretetet kapni. Ilyenkor eltörpülnek a gondjaink, szavaink elhalkulnak de értük mondott imáink erősebbek, őszintébbek mint valaha.