A betűk szolgálatában
Posted on 2024-02-09 08:33:28
„Vannak csillagok, melyeknek fénye világít a földön,
Mikor ők maguk már régen nincsenek helyükön.
Vannak emberek, akiknek csillogó emléke világít,
Amikor ők maguk már nincsenek köztünk.
Ezek a fények csillognak és különösen,
Ha sötét az éjjel: mutatják az utat az embernek.”
(Szenes Hanna)
Szomorú szívvel, de Isten akaratában megnyugodva búcsúzunk DALLOS Ágnestől, iskolánk volt könyvtárosától, attól az ÁGI nénitől, aki egykor bearanyozta az akkor még szárnyát bontogató Szent László Gimnázium életét. Nem csak a könyvek barátja és gondozója volt Ő, hanem a lélek nagy ismerője is. Nem csak gyógyító kézzel, de jó és igaz szóval simogatta meg mindannyiunk arcát és lelkét. Tette ezt, miközben egyenként gyűjtögette, rendezgette könyveinket. Arcán mindig mosoly ült, munkájában soha el nem fáradt. Diák, tanár, iskolai alkalmazott, szülő egyaránt szívesen állt meg beszélgetni vele, mert bölcs volt, okos, kedves és imádságos lelkű. A könyvtári könyvek egy részében még ott van a gyöngybetűs írása, József Attilát idézve és arra figyelmeztetve, hogy „dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”. Ha valaki elfáradt, ha tanácsra vagy vígaszra volt szüksége, ha örömében osztozni kívánt ott volt nekünk Ági néni, önkéntes könyvtárosunk, aki az 1991-ben, egyházi támogatással megalapuló egyházi líceum építésében vett részt az iskolaalapítóként.
Iskolánk alapító tanári testülete és vezetősége, lelki vezetői, oktatói és diákjai végtelen hálával és szeretettel búcsúznak tőled drága ÁGI NÉNI. Köszönet a megfizethetetlen munkáért, amit fáradságot nem ismerve értünk végeztél, őszinte imáidért, amelyeket értünk mondtál. Köszönjük, hogy egy ideig ajándékba adott nekünk a Jóisten!
Nyugodj békében, pihenésed legyen csendes! Járj közben értünk az égben!
 |
|
Általában minden visszaemlékezés természetszerűen visszanyúlik a kezdetekhez. Így az én emlékeim is, a betűvetés tudományának világába vezetnek vissza, mégpedig az iskolakezdéshez.
Hálával tartozom kedves tanító nénimnek, aki gondoskodó szeretettel tanított meg betűvetésre. Balkezességem ellenére megtanultam mind a két kezemmel írni és rajzolni. Írtam és rajzoltam a betűket fáradhatatlanul. Diákéveim után ugyanis műszaki rajzolóként közel harminc évig élhettem ismét a betűk szolgálatában. Kenyérkeresetként írhattam, hobbyként rajzolhattam a szép plakátok betűit.
A 90-es évek politikai fordulata után a várva-várt szabadság sokunk számára, igy magam részére is megadta lehetőséget, hogy az istenismeretben is gazdagodhassak. A teológiai főiskola elvégzése után, úgy gondoltam, szakdolgozatom igazolásaként elhagyom betűk világát és az öregek, betegek, haldoklók lelki szeretetszolgálata felé fordulok.
Döntésem előtt szerettem volna hallani a sokunk által közismert „Mihály bácsink" véleményét is. A mosolygós kis szerzetes egy-két gyógytea után arra bíztatott: „nem, nem... a fiatalok közt a helyed". Hogy-hogy, hát nem az fog történni, amit én akarok? Hát valóban nem az történt.
1997 szeptemberében szólítottak meg, hogy a Szent László Római Katolikus Gimnáziumban, könyvtárosként kellene szolgálni a gyermekeket. S ez a szolgálat újabb 10 évet jelentett a betűk világában, miközben szép csendesen, észrevétlenül, az életévek is elrepültek…
Becsülettel, hűséggel, szeretettel, egymásra figyeléssel szolgáltuk egymást.
Remélem, az időközben felnőtt fiatalok szívében szép emléket hagytam magam után, hiszen értük éltem, őket szolgáltam.
Nem tudom, hogy a Jóisten méltónak tart-e még egy kis feladatra, de mintha életre keltek volna a betűk, szavakká, imává formálódtak… az Erdélyi Mária Rádióban „megszólaltak a betűk”. Önkéntesként előbb a gimnázium diákjaival mentem be a stúdióba, élő Rózsafüzér imára, majd önálló műsort szerkesztve és vezetve - egy új kihívás, feladat elé állított a Szűzanya.
A jövőben talán az lesz a feladatom, hogy néha Nagyvárad egyetlen katolikus iskolájának diákjait elkísérhessem a Mária Rádió stúdiójába, hogy akár egy ifjúsági műsor, vallásos vetélkedő, vagy csupán a Rózsafüzér imádkozásával bizonyosságot tehessenek hitükről, egyházhűségükről, arról hogy, ők valóban a „föld sói", a „világ világossága" akarnak lenni.
Végül köszönetet szeretnék mondani Istennek az elmúlt hetven évért, a viszonylagos egészségért, a szolgálathoz szükséges kegyelmekért.
Köszönet mindenkinek, akikkel együtt haladok életem végső célja felé, abba a világba, ahol a betűk csak az Élet könyvében találhatók.
Milyen jó lenne megtalálni a nagy Mester munkáját is.
Csupán öt betűből áll: ÁGNES 
Dallos Ági
könyvtáros
2007